http://www.kutyahon.de/erdelyi.templomok/marosfelfalu/index.html     Erdély nagy híressége a marosfelfalusi romtemplom, amely a tatárjárás idejében épült.     A régi, egyhajós templomot a XIII. század második felében, a Maros árterületén, valószínüleg IV. Béla (1235-1270 ) betelepített szászai építették. Marosi terméskőből és téglából készült félköríves szentélyét gömbboltozat fedi. Későbbi időre tehető a templom keresztboltozatos nyugati bővítése és csúcsos diadalíve, mely a hajó minden részletével együtt Zsigmond korának (1387-1437) építészetére vall. ( körtetagos csúcsíves nyugati ajtó, lóhereíves déli ablak ) Valószínűnek tartható, hogy a XX. század hajnalán még látható falfestményeket a XIII. század utolsó negyedében alkották.     A napjainkban kivehető kevés foltot ezért a homoródi evangélikus templom régi szentélyében találhatóakkal együtt, erdélyi freskófestészetünk legkorábbi emlékei között kell számon tartanunk!     Ide tartozik a következő helységtörténeti adalék :     „ A XX. század eleji felvételeken látható, hogy a templom nyugati homlokzata előtt fa harangláb állt. A harangláb elbontásakor-ennek alapjából került elő a sekrestyeajtó kőkeretének felső része. A templom nyugati és déli bejárata előtt fa portikusz állt. A templom és harangláb zsindellyel volt fedve.” (Vajda Domokos, Marosfelfalu református lelkésze.)     A XX. század elején a gyülekezet elhatározta egy új, reprezentatívabb templom építését a főutca mellé. Az új templom építéséhez a régi templom anyagát építőanyagnak akarták felhasználni. A bontást megelőzendő a Műemlékek Országos Bizottsága (MOB) Éber László bizottsági tagot küldte ki a templom műrészleteinek megvizsgálása végett.     Ifj. Kiss Lajos marosfelfalusi református lelkész 1908. április 3-án bejelentette, hogy a marosfelfalusi református templom a következő hónapban le fog bontatni, a templomot szakértőkkel megvizsgáltatták. A vizsgálatok folyamán megállapították, hogy az építészeti szempontból is érdekes templomban értékes freskó festmények vannak, miért is a régi templomnak sértetlen állapotban levő fönntartása iránt intézkedtek.     “A MOB a falképek kifejtésével és lemásolásával Jámbor Lajos festőművészt bízta meg. A falképek feltárása és lemásolása megtörtént, a MOB az Egyházkerületnél és Maros-Torda vármegye főispánjánál tett közbenjárása eredményeképpen annyit tudott elérni hogy a régi templomot nem bontották le, illetve a templom anyaga értékében a gyülekezetet kárpótolták.” (Vajda Domokos)     Az egyezség szerint a gyülekezetnek a régi templomot továbbra is gondozni és használni kellett volna a nagyobb nemzeti ünnepekkor. Az első világháború után, megszünvén a MOB joghatósága, a templomot sorsára hagyták, olyannyira hogy a 70-es évek végére a románkori boltozat egy része is beomlott.     Az ekkor kezdeményezett állapotmegóvás tervét Keresztes Gyula marosvásárhelyi építész készítette el. A boltozat beomlott részét visszafalazták, a templombelsőt megszabadították az aljnövényzettől és az épületet két rácsos ajtóval zárhatóvá tették.     Az 1908-as fényképfelvételek és a Jámbor Lajos által készített akvarellmásolatok alapján bizonyosra vehetjük, hogy a szentély valamikor teljesen ki volt festve.     A boltozaton, a keleti szentélyablaktól balra a keresztről való levételt láthattuk. (Balogh Jolán ezen a képen olasz hatást vélt felfedezni.) Mellette, jobbkézre a Feltámadott Krisztust festették meg dicsfényben. A keleti és déli ablak között az Utolsó Ítéletet ábrázolták.     „A szentélyzáródás északi oldalán az alsó és felső regiszterek határát a keleti ablak alsó széle adja meg. Az alsó regiszterben (az ablak alatt) téglalap alakú keretekben szentek mellképei sorakoznak. Számuk 12 lehetett. Valószínüleg a szentély északi oldalától a déli oldalig terjedtek. Az északi szentélyfal lunettájában, a sekrestyeajtó fölött a Keresztrefeszítés töredékes jelenete volt látható. A kép tengelyében a keresztrefeszített Krisztus, tőle jobbra és balra figurák körvonalai. A jelenet mögött, bal oldalon egy város vörössel megfestett körvonalait lehetett kivenni ." (Vajda Domokos) Szent Katalin Szent Lőrinc     A diadalív szentély felőli, északi oldalán Szent Borbála alakját lehetett látni, a déli falon, hasonló bordó háttér előtt, a bal kezében kereket tartó Szent Katalint. Ruhája zöld színű, köpenye sárgásfehér. A szentély déli falán, a diadalív és az ablak között, Szent Lőrinc diakónust ábrázolták.     A diadalív bélletén az okos és a balga szüzek voltak láthatók. „A kisméretű kocka alakú Okos szüzek Balga szüzek jeleneteket keskeny vörös sáv keretezte, hátterük bordó színű volt. A vékony, gótikus figurák színe fekete vagy világos-narancsos volt. Az okos szüzek fején háromágú korona volt, a lámpást lefele tartó balga szüzek mellett hasonló korona, megdőltve." (Vajda Domokos)     Marosfelfalu romtemplomának a XXI. század elején talán egyedüli, részben még felismerhető falfestmény- maradványaként a szentély déli gótikus ablaka bélletének V betű alakú dekoratív festését tarthatjuk számon.     "A falképek fresco-secco technikával készültek, nagyobb részt az utóbbiban, ugyanis a színek a legtöbb helyen visszaoldhatók voltak. Ugyancsak emiatt a legtöbb helyen falfestmény helyett csak a vastag fehér meszelt alap volt látható, rajta néhány bizonytalan színfolttal. Az elsimított vakolatra egy vastag mészréteg került majd erre festettek rá. A szentek glóriáit és a fölszentelési keresztek köreit körzővel karcolták be. Ezek a bekarcolások néhány helyen ma is láthatók." (Vajda Domokos)