Felfaluban a szervezett iskolai oktatás kezdete a XVIII. század első felére tehető. A református iskolát 1722-ben szervezték meg. A tanítási órákat kevés tanköteles gyermek látogatta, az iskola felszerelése kezdetleges volt. A tanítás az őszi mezei betakarítás után, november elején kezdődött, és tavasszal, áprilisban vizsgával fejeződött be. Az oktatás ideje három évre terjedt. A tananyagban a hangsúlyt az olvasásra, a katekizmus és az egyházi énekek tanulására fordították. Ezenkívül megismerkedtek a négy alapművelettel. Az 1722-ben szervezett iskolában oktató tanítók nevei csak 1774 óta ismertek, kiknek sorát Bende János nyitja meg. Öt követik a XVIII. század végén és a XIX. században Bende Ferenc, László István, Balázs Ferenc, Csoma György, Kovács Dániel, Muzsnai Antal, Vígh Sándor. A tanítók javadalmazásukat természetben (terményben) és pénzben kapták, mely sok változáson ment keresztül az idők folyamán. Így például a báró Kemény család 1802-ig, a malom működéséig, a szombati malomvámot adta a papnak és az iskolamesternek. 1824-től 1864-ig a pap és a tanító a Szucsáki Ferenc gondnok által felajánlott négykövű malom vámtizedét élvezte. 1891-ben a tanító fizetése 347 forint és 83 krajcár volt, melyből a 35 forint tandíjváltsággal együtt 190 forint 13 krajcár készpénz, a többi pedig terményekből származott.     A református iskola 1881-ben épült egy tanteremmel, melyet 1923-ban két teremre bővítettek. A görög katolikus iskola a két világháború között létesült. A második világháború után, 1968 és 1981 között I-VIII. osztályos általános iskola épült a falu lakóinak önkéntes munkájával és pénzbeli hozzájárulásával.